Talán nem megkésett üzenet Anyák Napján
Hogyan szólítsalak meg, Drága vagy énnekem! De ez a szó, drága, nem mondja el, mit érzek Irántad!
Nem mondja el, mit köszönhetek Neked! Az Életemet! Mint ahogyan Te is az Életedet köszönheted az Édesanyádnak! Ő pedig az övének….. és így tovább! Ha Ti nem vagytok, mi sem örülhetnénk az Életnek! Így, nagybetűvel!
Mire emlékszem ma, amikor Anyák Napján illatozó orgonát viszek Neked?
A gyerekkorom Anya illatú napjai! Milyen jó volt Hozzád bújni, ha megijedtem a vihartól, vagy, ha épp csak egy kis ölelésre vágytam! Vagy bármikor…..
Most jut csak eszembe: te sosem mutattad, hogy féltesz, nem gyengítettél ezzel. Nem mutattad, ha fájt valamid, hisz tudtad, gyerek fejjel ezt úgysem érteném. Néha persze láttam én, hogy valami nincs rendben, talán a szíved, és ilyenkor gyógyító öleléssel próbáltam ki orvosi tudományomat…
Szeretted a kis barátaimat is, hiszen ők is szerettek engem! Ha én kaptam egy kis csokit, nekik is adtál, ha én kaptam egy karéj zsíros kenyeret, nekik még nagyobb jutott, Tőled!
Ha egy pici időd jutott Magadra, nekem adtad azt is. Tanultál, meséltél, énekeltél nekem….
Sokat nevettünk együtt! Néha nagyobb gyerek voltál nálam….
Sok-sok mindent szeretnék most megmutatni Neked, az egész Világot, vagy inkább azt, mire is jutottam Általad az Életben…de már nem tehetem.
Tudom, hogy valahonnan most is figyelsz rám, óvó szeretettel….
Drága Vagy nekem, Édesanyám!!!
Leave a Reply